Mindenki tapasztalta már, hogy bizonyos emlékei jobban és részletesebben maradnak meg, mint mások. Ezek lehetnek mind pozitív, mind negatív emlékek, egy valami közös bennük: valamiért erős érzelmek fűznek hozzájuk bennünket. Vajon ez csak véletlen? Akár egy érzelmileg semleges emléket is könnyedén fel tudnánk részleteiben idézni hónapok, évek távlatából?

William James, a pszichológia egyik úttörője, már 1890-ben felvetette, hogy az érzelmek olyan erőteljesek lehetnek, hogy szinte „nyomot hagynak” az agyunkban. Az érzelmek emlékezetre gyakorolt hatása azóta is a kutatások középpontjában áll, különösen az, hogy hogyan formálják az események rögzítését és felidézését.

Az érzelmek és az emlékezet kapcsolata

Az érzelmek jelentős mértékben befolyásolják, hogyan emlékezünk egy eseményre. Az érzelmi arousal, vagyis az érzelmi izgalom szintje, aktiválja az agyunkban található amygdalát, amely kulcsszerepet játszik az emlékek tárolásában. Az amygdala működése fokozza a hippocampus, az emlékezeti konszolidációért felelős agyterület aktivitását, így az érzelmileg erős események mélyebben és tartósabban rögzülnek.

Az érzelmek az események felidézésén túl abban is szerepet játszanak, hogy mire összpontosítunk az adott pillanatban. Egy izgalmas vagy meglepő esemény például automatikusan a figyelem középpontjába kerül, miközben a kevésbé fontos részletek háttérbe szorulnak.

Empátia és emlékezet: van kapcsolat?

Az empátia, vagyis mások érzéseinek megértése és átélése, az emberi társas viselkedés egyik alapja. Az empatikus emberek jobban érzékelik mások érzelmi állapotát, és ez az érzékenység hatással lehet az emlékezeti folyamataikra is. Kutatások szerint az empátia két különálló rendszerre bontható:

• A kognitív empátia segít megérteni mások érzéseit és indítékait.
• Az érzelmi empátia lehetővé teszi, hogy átéljük mások érzelmeit, és megfelelő reakciókat adjunk rájuk.

Egy 2015-ös vizsgálat szerint az empátia különböző módokon hat az emlékezeti működésre. A kognitív empátia összefügg az általános memóriakapacitással, míg az érzelmi empátia elősegíti a társas jellegű eseményekre való emlékezést. Ez azt jelenti, hogy érzelmi érzékenységünk formálja, milyen részletek rögzülnek bennünk egy eseményből.

A vakuemlékek különlegessége

Az érzelmileg erős események gyakran olyan emléknyomot hagynak, amelyet „vakuemlékként” írnak le. Ezek az emlékek magáról az eseményről és a körülötte lévő részletekről is nagyon élénk képet őriznek. Például sokan pontosan emlékeznek arra, hol voltak és mit csináltak egy meghatározó pillanatban – legyen az egy esküvő, egy baleset vagy akár egy történelmi esemény (amerikaiaknál a leggyakoribb ilyen példa a 9/11-es eseményekről való értesülés pillanata).

A kutatások azt mutatják, hogy az érzelmi események amellett, hogy a központi részleteket erősítik meg, lassítják az emlékek elhalványulását is. Ezzel szemben a hétköznapi események emlékei gyorsabban kopnak ki, hiszen az érzelmi töltet hiánya miatt kevésbé maradandóan kódolódnak.

Figyelmi szelekció érzelmi helyzetekben

Az érzelmi események során a figyelmünk beszűkül, és elsősorban az érzelmeket kiváltó részletekre összpontosít. Ez a folyamat az „arousal-elfogult versengés” (angolul arousal-biased competition) elméletén alapul. Az érzelmi izgalom szintje meghatározza, hogy a versengő információk közül melyik kerül előtérbe, és melyik lesz kevésbé hangsúlyos.

Easterbrook 1959-es kutatása szerint az érzelmi arousal hatására az agy szelektívebben dolgozza fel az információkat, ami magyarázatot ad arra, hogy az érzelmileg erős események központi részletei miért maradnak meg élesebben, mint a perifériás elemek.

Az emlékezet szociális jelentősége

A társas kapcsolatok sikeressége szorosan összefügg az érzelmek és az emlékezeti működés minőségével. Az erős érzelmek által generált emlékek segítenek mélyebb kapcsolatokat kialakítani másokkal, és hozzájárulnak a szociális kompetenciák fejlődéséhez.

Az érzelmekkel való törődés, az empátia fejlesztése nemcsak személyes kapcsolatainkban lehet előnyös, hanem az élet egyéb területein is: például a tanulásban, a problémamegoldásban vagy a stresszkezelésben.

Összegzés

Érzelmeink alapvetően formálják az emlékezetünket, meghatározzák, mit és hogyan jegyzünk meg az életünk eseményeiből. Az érzelmi emlékek mélyebb és tartósabb nyomot hagynak, míg a kevésbé jelentős események gyorsabban fakulnak el. Az empátia szerepe az emlékezeti működésben különösen fontos, hiszen segíti a társas események feldolgozását és megértését.

Az érzelmek és az emlékezet közötti kapcsolat megértése nemcsak érdekes kutatási terület, hanem gyakorlati szempontból is értékes tudás, amelyet életünk számos területén hasznosíthatunk.

---

Felhaszált irodalom:

Brown, R., & Kulik, J. (1977). Flashbulb memories. Cognition, (5), 73–99.

Buda, B. (2012). Empátia – A beleélés lélektana. Budapest: L’Harmattan Kiadó.

Burke, A., Heuer, F., & Reisberg, D. (1992). Remembering emotional events. Memory & Cognition, 20(3), 277–290.

Christianson, S.-Å., & Loftus, E. F. (1991). Remembering emotional events: The fate of detailed information. Cognition and Emotion, 5(2), 81–108. https://doi.org/10.1080/02699939108411027

Davis, M. H. (1980). A multidimensional approach to individual differences in empathy. JSAS Catalog Select Documents Psychology, (10), 85.

Easterbrook, J. A. (1959). The effect of emotion on cue utilization and the organization in behavior. Psychological Review, 66(3), 183–201.

James, W. (1890). The principles of psychology. New York: Dover.

Kónya, A. (2007). Az érzelem hatása az eseményemlékre és az implicit érzelmi emlék. In Csépe V., Győri M., Ragó A. (Eds.) Általános pszichológia 2. Tanulás – emlékezés – tudás (pp. 229–233). Budapest: Osiris Kiadó.

Mather, M., & Sutherland, M. R. (2011). Arousal-biased competition in perception and memory. Perspectives on Psychological Science, 6(2), 114–133.

Povinelli, D. J., & Preuss, T. M. (1995). Theory of mind: evolutionary history of a cognitive specialization. Trends in Neurosciences, (18), 418–424.

Racsmány, M. (2007). Kódolás és előhívás az emberi emlékezetben. In Csépe V., Győri M., Ragó A. (Eds.) Általános pszichológia 2. Tanulás – emlékezés – tudás (pp. 159 – 176). Budapest: Osiris Kiadó.

Shamay-Tsoory, S. G. (2011). The neural bases for empathy. Neuroscientist, 17(1), 18–24. https://doi.org/10.1177/1073858410379268

Sharot, T., & Phelps, E. (2004). How arousal modulates memory: Disentangling the effects of attention and retention. Cognitive, Affective, & Behavioral Neuroscience, 4(3), 294–306.

Thompson, E. (2001). Empathy and Consciousness. Journal of Consciousness Studies, 5(7), 1–32.

Wagner, U., Handke, L., & Walter, H. (2015). The relationship between trait empathy and memory formation for social vs. non-social information. BMC Psychology, 3(2). https://doi.org/10.1186/s40359-015-0058-3

Yuille, J. C., & Cutshall, J. L. (1989). Analysis  of  the statements of  victims, witnesses, and suspects. Dordrecht, Netherlands: Kluwer.