A hitfejlődés az emberi élet egyik mélyen személyes és összetett folyamata, amelyet számos elmélet próbál megérteni és rendszerezni. Míg egyes megközelítések univerzális alapelvekre építenek, addig mások a vallás specifikus tartalmát helyezik középpontba. James Fowler és Craig Dykstra elméletei két különböző nézőpontot képviselnek ebben a témában, amelyek a hit fejlődésének általános és keresztény alapú felfogásait tükrözik.
James Fowler hitfejlődés-elmélete a hiedelemrendszer kialakulásának egyetemes mintáira összpontosít. Úgy véli, hogy a hit olyan tapasztalat, amelyen minden ember keresztülmehet, és ha így tesz, a hit fejlődési szakaszai életkorhoz kötött szerkezeti sajátosságokat mutatnak. Fowler a hit struktúráira összpontosít, nem pedig annak tartalmára, így elmélete egyetemes és pártatlan.
Fowler több fejlődéselméleti szakembertől, például Erikson-tól, Piaget-től és Kohlbergtől merített ihletet. Ahogyan ők felépítették az én és az erkölcs fejlődésének szerkezetét, Fowler számára inspiráló volt, hogy ugyanígy legyen ez a hit fejlődésében is. De mi is valójában a hit? Egy meggyőződés, különböző értékek prioritizálása az ember életében, egy életmód vagy gondolkodásmód választása – más emberek és hagyományok által alkotva –, saját helyünk és szerepünk keresése a világban, valamint egy eszmerendszerbe vetett remény és bizalom. Amikor ezek a kérdések megjelennek valaki életében, a korábbi egyensúlyi állapot felborul. Ahhoz, hogy újra elérjék az egyensúlyt, válaszokat kell keresniük, és ezen kihívások révén fejlődik a hitük, az értelmük és/vagy erkölcsük is.
Fowler elmélete segít a pedagógusoknak, szülőknek és minden gyermeket nevelő embernek, hogy a hit fejlődését a kognitív fejlődéssel összekapcsolják. Segít a felnőtteknek megérteni, hogy a hithez kapcsolódó kérdésekről különböző életkorú gyerekekkel eltérő mélységgel és fő témákkal kell beszélgetni, ahogyan az élet más területein is. Fowler szakaszai lehetőséget adnak a felnőtteknek, hogy megtanulják, hogyan válaszoljanak úgy a kérdésekre, hogy a gyerekek megértsék őket, miközben továbbra is kihívást jelentenek számukra a további fejlődés érdekében. Bemutatja, hogyan dolgozzák fel a gyermekek elméi a hitet, így könnyebbé válik a velük való beszélgetés erről, és segíthetnek nekik az életkorukban gyakori kihívásokkal és problémákkal való megbirkózásban. A pedagógusok és gondozók felkészültebbek lehetnek a fejlődő elmék és azok valláshoz fűződő kapcsolatának támogatására.
Fowler szerint az, hogy az emberek mit tudnak, függ attól, hogyan tanulnak, és milyen képességeik vannak a tudás megszerzésére – ezt kulcsfontosságú tényezőként emeli ki. Úgy véli, hogy a hit egyetemes fogalom, amely minden vallásban jelen van. Ezzel szemben Craig Dykstra úgy gondolja, hogy a hit csak a keresztény hit lehet, és a hit nem változik formájában, szerkezetében vagy összetettségében. Dykstra a hitet a tartalom alapján határozza meg, és úgy véli, hogy a hit nem az emberekből, hanem Isten létezéséből fakad. Azt állítja, hogy a keresztény hit az egyetlen igazi hit, és ez az alapja valóságunknak, nem csupán az élet és a létezés értelmének megértésének. Míg Fowler elmélete független a vallásoktól, Dykstra elmélete független az emberek jelenlététől benne. A hitet örökkévalónak írja le, és bár a hit az emberekben zajlik, csak Isten, Jézus és a Szentlélek jelenléte teszi lehetővé annak változását, növekedését és fejlődését. Ez az elmélet részletesebb és teológiaibb, mint Fowleré, de erősen korlátozott, mivel csak egyetlen vallásra vonatkozik a világ számos vallása közül.
Dykstra azt állítja, hogy a hit nem struktúrázható, mivel maga a hit a struktúra, amely alapján a keresztények élik életüket, és tartják értékeiket. Dykstra elmélete hasznos lehet azok számára, akik kizárólag keresztény környezetben dolgoznak, vagy akik szeretnék megérteni és segíteni a keresztény hitű embereket. Egy elmélet, amely kizár más vallásokat, veszélyes lehet olyan közösségekben vagy osztálytermekben, ahol a gyerekek különböző háttérrel és hagyományokkal rendelkeznek.
Reflexió
Az én értelmezésem szerint Fowler elképzelése sokkal nyitottabb minden kultúra és vallás felé. Az univerzális hitről beszél, függetlenül attól, hogy milyen vallásról van szó. Az ő koncepciója az életkor-specifikus hitfejlődési szakaszokról tanít, és arról, hogyan változik és növekszik a hit az emberek életében. Elmélete mentes bármiféle diszkriminációtól.
Ezzel szemben Dykstra kizár minden vallást a kereszténységen kívül. Ez olyan lenne, mintha az egész világ étkezési szokásait általánosítanánk, csak fehér férfiak étrendje alapján – nagyon pontatlan lenne, ha mindenkire alkalmaznánk.
Ateistaként biztos vagyok abban, hogy van mód arra, hogy a vallás iránt érdeklődő gyerekeket bátorítsuk a felfedezésre és a tanulásra, miközben elkerüljük, hogy saját hitrendszerünket rájuk erőltessük. A sokszínűség normális és előnyös a társadalom számára, elősegíti kreatív ötletek születését, és segít a fogalmak több nézőpontból való megértésében.
Számomra Fowler elmélete nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek vallási helyzetének megértésében is hasznos lehet. Egy nem vallásos ember számára a hit pszichológiai, tudományos magyarázata hasznos és értékes lehet. Figyelembe véve, hogy a gyerekek hite fejlődik, és különböző életkorokban eltérő megértési határai vannak, fontos, hogy megfelelő szinten magyarázzunk nekik a hithez kapcsolódó kérdéseket és problémákat. Dykstra elmélete azoknak lehet hasznos, akik keresztény családok gyermekeit nevelik, tanítják. Ebben az esetben a keresztény hitfejlődés elmélete még specifikusabb iránytűként szolgálhat az oktatásban.
Felhasznált irodalom:
- Richard Hamm’s Dissertation: Educating the Soul: The Spiritual Disciplines as an Essential Component in Christian Education for Faith Formation, Chapter 4: “The Psychological and Educational Foundations of Faith Formation.”
- Fowler’s contribution to faith development – outline
- Dykstra: Growing in the life of Christian faith – outline
Vélemény, hozzászólás?