Minden generációnak megvannak a maga előnyei és nehézségei, hiszen más környezeti tényezők és társadalmi normák között nőnek fel – más neveltetésben részesülnek, más dolgok ellen lázadnak, és más lehetőségek állnak rendelkezésükre.

Én például abban a generációban születtem, amely tagjai a középiskolás- és egyetemi évei alatt könnyedén tanulhatott külföldön hosszabb-rövidebb időre, számtalan program és lehetőség kínálta magát a hallgatóknak. Az egyik ilyen külföldi tanulmányutamat a Michigan állambeli Calvin University-n töltöttem 2020 januárjában, ahol többek között Dr. Jonathan Haidt, amerikai szociálpszichológus és író előadását is meghallgathattam a diákok mentális egészségéről, valamint a nekik és oktatóiknak szóló tanácsokról. E cikket ez az előadás inspirálta.

A Z generáció komoly mentális egészségi válságot él át, amelynek két fő oka van: az első a határokat nem ismerő és nem tisztelő közösségi média, a második pedig a túlvédelmező szülői magatartás, amelyben ez a generáció felnőtt. Az 1996 után született Z generáció tagjai jelentősen kevesebb élettapasztalattal rendelkeznek, mint az őket megelőző generációk: kevesebben szereznek jogosítványt, kevesebben randiznak, isznak alkoholt vagy használnak drogokat (legalábbis az észak-amerikai adatok szerint). Ahelyett, hogy kimozdulnának, idejüket a közösségi médián töltik, és a depresszió és szorongás aránya soha nem látott magasságokba emelkedett a serdülők és fiatal felnőttek körében – és ez már a COVID előtti időszakban is így volt!

The közösségi média mindannyiunk életét megváltoztatta. Fokozatosan alakult át egy olyan platformmá, amelyen már nem egyszerűen önmagunkat mutatjuk be, hanem az online közösség elismerését keress, lájkok és megosztások formájában. Megváltoztatta az emberek közötti kommunikációt is, hiszen a privát beszélgetések egyfajta nyilvános előadássá váltak (a nyilvános posztok és kommentek révén). A lányokat különösen sújtja az állandó társadalmi összehasonlítás, a kimaradástól való félelem. A közösségi média egy igazi aranybánya a zaklatók számára, és ennek következtében egy hatalmas, depressziót, agressziót és önbántalmazást okozó hullámot indított el a fiatalok körében.

The túlvédő szülők szintén káros hatással vannak gyermekeik mentális egészségére. Jó szándékaik ellenére egy kudarcra ítélt generációt nevelnek ki. Testünkben és elménkben van egy természetes „törékenység elleni védelmi rendszer”, amely alapvetően sok szempontból megvédi a gyerekeket, és erősebbé teszi őket, azáltal, hogy tanulnak a hibákból és képesek kockázatot felmérni és vállalni. De ha nem találkoznak az ezeket a képességeket fejlesztő kisebb veszélyekkel, gyengébbé és érzékenyebbé válnak mind fizikai, mind mentális károkkal szemben.

Annak kapcsán, hogy milyen változásokat érdemes megfontolni a Z generációs problémák megelőzésében és/vagy csökkentésében, Dr. Haidt konkrét ötleteket osztott meg előadásában: javaslatai között szerepeltek az elektronikus eszközökre vonatkozó korlátozások mind az iskolákban, mind otthon. Azt javasolta, hogy az iskolákban tiltsák be az eszközöket tanítási napokon, hogy a gyerekek napközben ne is gondoljanak rájuk. A családoknak szabályokat kellene felállítaniuk a kütyük használatára vonatkozóan – mind mennyiség, mind tartalom tekintetében. Továbbá azt javasolta, hogy a gyerekeknek ne legyen közösségi média fiókjuk középiskolás koruk előtt. A legfontosabb pedig, hogy bármennyire is nehéz ezt a szülőknek elfogadni, a gyerekeknek több szabad játékra van szükségük kevesebb felügyelettel, hogy megéljék a törékenységgel szembeni ellenállás képességét, és egészséges módon fejlődjenek a kényelmetlenségek által.

Reflexió

Dr. Haidt víziója a Z generációs gyengeségek megállítására egészen konkrét formában megjelent Magyarországon 2024-re. A mobiltelefonokra vonatkozó iskolai tiltás drasztikus, de biztos megoldásnak tűnik a szabályozószervek szemében. Vajon jogában állhat-e egy országnak szabályozni az egyének nem törvénybe ütköző cselekvéseit, a szociális kapcsolódásaik formáját, illetve az információszerzési eszközeikhez való hozzáférést?

Ezekre a kérdésekre talán egy nap választ kapunk, de nem valószínű, hogy a jelenlegi magyar oktatási rendszer fogja ezt biztosítani. Mindig kell egy generáció, amelynek más korlátokat állítanak, hiszen minden szülőgeneráció új helyzetben találja magát, az új körülmények pedig megkövetelik az új megoldások keresését. A szülői kontroll és tiltás hiába jószándékú, sok kárt okozhat. Az így keletkező kihívásokkal már az új generációnak kell szembenéznie, miközben megfogadják maguknak: ők biztosan nem így fogják csinálni saját gyerekeikkel! És valóban, vélhetően nem is kerül erre sor, hiszen néhány évtizeddel később már egy új, ismeretlen arculatú világban nő fel a következő nemzedék, ahol ismét új, veszélyesnek ítélt dolgokat tiltanak majd a gyermekek számára.