A jövővel kapcsolatban rengeteg elképzelés és remény él bennünk, különösen a technológiai fejlődés és a globális folyamatok gyors üteme miatt. Azonban a kérdés mindig az: valóban olyan fényes lesz az előttünk álló világ, mint ahogy azt sokan jósolják? Johan Norberg, svéd író, 2020. januárjában a Calvin Egyetemen tartott előadásában arra tett kísérletet, hogy megmutassa, milyen pozitív dolgokra számíthatunk a jövőben. Az előadása bennem, aki vendéghallgatóként voltam ekkor jelen, vegyes érzelmeket keltett, és több kérdést is felvetett a technológia és a globalizáció valódi hatásairól.

Bár az író előadásának címe azt ígérte, hogy a jövőben várható pozitív dolgokról fog beszélni, leginkább a múlt és jelen környezeti és technológiai viszonyainak összehasonlítására összpontosított.

Norberg szerint a globalizáció és a kapitalizmus a két legjobb dolog, ami valaha történt a bolygónkkal, és úgy véli, hogy néhány faj kihalása a technológiai fejlődés oltárán teljesen elfogadható. Kitalált statisztikai grafikonokat mutatott be, amelyek pusztán történészi becsléseken alapultak a világ GDP-jéről és szegénységi arányáról az ókor óta. Ezzel azt akarta szemléltetni, hogy az emberek hajlamosak elfelejteni bizonyos történelmi korszakok kegyetlen valóságát, és sokan visszavágynak „a régi szép időkbe”. Ez egy folyamatos tévhit a múlttal kapcsolatban: minden korszak emberei úgy gondolják, hogy néhány évtizeddel korábban jobb lehetett, de valójában nem volt az.

Norberg határozottan állítja, hogy a mai élet sokkal jobb, mint az emberiség bármely más időszakában, mivel a technológia és az orvostudomány fejlődése megsokszorozta várható élettartamunkat és túlélési esélyeinket, valamint csökkentette a szegénységet.

Amit Norberg azonban figyelmen kívül hagy, az az, hogy a kapitalizmus világméretű elterjedésével a gazdasági olló olyan szélesre nyílt, hogy a középosztály gyakorlatilag eltűnt. Manapság vagy gazdag vagy, vagy szegény, és mindkét szélsőség fokozódik, miközben a szegények ugyanazokban a körülményekben élnek, mint az európaiak a középkorban. Ezenkívül az ázsiai és afrikai harmadik világbeli országok kénytelenek kielégíteni a kapitalizmus növekvő termékigényét, miközben fulladoznak a technológiai fejlődés mérgező melléktermékeitől: környezeti károk, háborúk, és az ivóvíz műanyagfürdővé vagy szennyezett kutakká válik.

Norberg szerint a globális felmelegedés csak a szegény országokat érinti, és a problémát csak további technológiai fejlődéssel lehet megoldani. Az a kijelentése, hogy a GMO és a teljes globalizáció jelenti a jövőt, nem igazán olyasmi, amire én, vagy bárki más szívesen várna.

Closing session(s)

Norberg optimista víziója a jövőről kétségkívül megosztó, hiszen bár a technológiai fejlődés számos előnnyel jár, nem hagyhatjuk figyelmen kívül annak árnyoldalait sem. A környezeti károk, a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése és a globális felmelegedés mind olyan kérdések, amelyekre a jövő technológiájának és politikai döntéseinek választ kell találnia. Ahogy haladunk előre, talán leginkább arra kellene figyelnünk, hogy a fejlődés valóban mindenki javát szolgálja, ne csak kevesekét. A jövő tehát nemcsak a technológiai innovációról szól, hanem arról is, hogyan teremtünk egy fenntartható és igazságos világot az utódaink számára. Ez bár idealistának hangzik, csak annyira van távol a jelentől, mint ahogy a középkorban elérhetetlennek tűnt a 80-90 éves életkor megélése, az egészséges életmód vagy az alacsony csecsemőhalandóság. Nem (csak) magunknak küzdünk ezekért a célokért, hanem az emberi közösségek szebb jövőjéért.