A motiváció, drive az emberi cselekvések pszichológiai üzemanyaga – ez az, amivel a gondolatokat, vágyakat célokká tudjuk kovácsolni, és aminek segítségével az aktuális és a vágyott állapot közötti útra akciótervet tudunk készíteni. Motiváció nélkül egyedül az idő halad, minden másnak van valamilyen hajtóereje. A tanulási motiváció témája azért fontos, mert központi szerepet játszik az oktatásban és a tanulási folyamatban. A motiváció meghatározza, hogy a diákok mennyire aktívan és elkötelezetten vesznek részt a tanulásban, befolyásolja a tanulmányi eredményeiket, a tudás mélységét, és hosszú távon a személyes fejlődésüket is.

A motiváció egy pszichológiai erő, amely egy cél felé irányul, és amely felébreszti, irányítja és fenntartja a viselkedést annak érdekében, hogy elérje a célt. Az, hogy a motiváció miből táplálkozik, elméletenként változik.

A behaviorizmus a tanulást a megfigyelhető viselkedés növekedéseként értelmezi, amely a motiváció és a tapasztalat eredménye.

A kognitív teoretikusok szerint a motiváció az emberek azon szükséglete, hogy megértsék és értelmezzék hiedelmeiket, elvárásaikat, valamint megfigyeljék mások cselekedeteit.

A szociokulturális elméletek szerint a tanulási közösségben való részvétel fontossága nagy tényező a tanulási motiváció szempontjából. Ha valaki egy olyan közösség része, ahol a tagok segítik egymást a tanulásban, a résztvevők tanulási motivációja nagymértékben megnő.

A humanisták úgy definiálják a motivációt, mint az az erő, amely arra készteti az embereket, hogy megpróbálják teljes mértékben kihasználni életük lehetőségeit, és az önmegvalósításra törekedjenek.

A motiváció két nagy csoportba osztható: külső és belső motiváció. A külső motiváció azt jelenti, hogy valaki azért vesz részt egy tevékenységben, hogy jutalmat kapjon, vagy elkerüljön egy büntetést, míg a belső motiváció azt jelenti, hogy valaki önmagáért és a személyes jutalmakért (mint például az élvezetért) vesz részt egy tevékenységben. A motiváció befolyásolja a tanulást azáltal, hogy fenntartja az erőfeszítéseket a személyes célok elérése érdekében. Ideális esetben a diákokat belső motiváció kellene, hogy vezérlje a tanulásban, de a pedagógusoknak különböző külső motivációs módszereket kell alkalmazniuk annak érdekében, hogy mindenki részt vegyen a tanulmányi tevékenységekben egy elfogadható szinten, illetve ideális esetben, fokozatosan egyre több belső motivációt fejlesszenek ki.

Négy tényező befolyásolja a motivációt: szükségletek, hiedelmek, célok és érdeklődés.

Nézzük meg a célok hatását. A célok azok az eredmények, amelyeket az egyének remélnek elérni. Négyféle cél befolyásolja a diákok motivációját és tanulását. A tanulási- vagy mesterségcélok (mastery goals, learning goals) a különböző feladatok végrehajtására, a tartalmak megértésének és tudásának fejlesztésére összpontosítanak. Ez elősegíti a szorgalmat, az erőfeszítések fenntartását, az idő és energia befektetését és az elkötelezettséget.

The teljesítménycélok (performance goals) arra irányulnak, hogy az egyén hogyan akarja bemutatni képességeit és kapacitását másokhoz képest. Ez pozitív hatással lehet a jobb képességűekre, de az összehasonlítás eltántoríthatja a diákokat a keményebb próbálkozástól, különösen az kevésbé jó képességűeket. Ez növelheti az önbizalmat, de akár teljesen le is rombolhatja a diákok önképét, és újabb okot adhat a közösségen belüli zaklatásra. Ezenkívül a teljesítményorientált célok kevésbé hatékony tanulást eredményeznek, mivel nem az anyag, hanem a társadalmi státusz válik fontossá a diák számára a folyamatban.

Ez összekapcsolódik a következő típusú célokkal, a társas célokkal. Ez azt jelenti, hogy a cselekvés célja bizonyos társadalmi eredmények vagy kapcsolatok elérése, például barátságok kötése, a tanár és/vagy társak elismerésének megszerzése, mások segítése, együttműködés, vagy akár csak a társadalmi elvárások teljesítése és megbízhatóság mutatása. Alapavetően a társadalom visszajelzéseit figyelembe véve cselekszünk, gyakran azért, hogy megfeleljünk a társadalmi normáknak – közösségi lényekként fontos számunkra, hogy milyen (lehetőleg jó) kép alakuljon ki rólunk másokban.

Az utolsó típusú cél a munkaelkerülési célok. Ez arra utal, hogy a cél az, hogy a lehető legkevesebb erőfeszítéssel érjen el a személy valamit. Ez a típus biztosan nehézséget okoz még egy jó oktatási rendszerben is, és nem ígér fényes jövőt a diákok tanulmányaihoz. A minimálisra törekvés nem fogja őket motiválni személyes célok kitűzésére, nem lesznek kihívások, és nem akarnak majd  mélyrehatóan megérteni témákat. Sokkal nehezebb lesz számukra megtalálni saját útjukat, hozzájuk illő, kielégítő tanulmányi területeket találni és önbizalmat építeni személyes sikereikből.

A célok különböző típusainak hatása a diákok motivációjára értékes információként szolgálhat az oktatók számára. Mivel a legtöbb oktatási rendszer a teljesítményorientált célok megjelenését és dominanciáját segíti elő (jegyekkel, pontszámokkal, rangsolorlásokkal), fontos megtenni minden lehetséges lépést annak érdekében, hogy a diákok fenntartsák a pozitív és egészséges kapcsolatot a tanulással. A tanulási motiváció akkor a legmagasabb, amikor a mesterségcélok és a társadalmi felelősségvállalás céljai kombinálódnak. Az oktatók számára fontos, hogy ezeket a célokat támogassák a diákok körében, mivel ez elősegíti a diákok kognitív fejlődését és hosszú távú sikerét.

A mondás, mely szerint “a jó pap holtig tanul”, igaz a legtöbb szakmára, legyen az orvos, ügyvéd, oktató, pszichológus, mérnök stb. Fontos, hogy a diákokban a mesterségcélokat erősítsük, hogy mélyebb érdeklődést és szeretetet alakítsanak ki a tanulás iránt. Ha olyan értékelési rendszereket alkalmazunk, amelyek nem csupán a tények ismeretét mérik, hanem a témák mélyebb, összefüggő megértést is, a diákok nagyobb valószínűséggel kerülik el a magolást, és jobban fejlesztik tanulási készségeiket. A társadalmi összehasonlítás elkerülése szintén fontos, hiszen az csupán néhány diák számára kedvez, és hosszú távon rontja a közösség kohézióját.

Az oktatók feladata, hogy segítsenek a diákoknak felismerni a tanulás értékét, és támogassák őket abban, hogy egészséges motivációs célokat tűzzenek ki, mind egyéni, mind közösségi szinten. A társas kapcsolatok és az együttműködés elősegítése szintén jelentős szerepet játszik abban, hogy a tanulás eredményes és élvezetes folyamat legyen a diákok számára.

---

Felhasznált irodalom:

Cherry, K. (2020). Differences of Extrinsic and Intrinsic Motivation. Retrieved 2 June 2020, from Verywell Mind website: https://www.verywellmind.com/differences-between- extrinsic-and-intrinsic-motivation-2795384

Eggen, P., & Kauchak, D. (2014). Motivation and Learning. In Educational Psychology:  Windows on Classrooms (Ninth Edition, pp. 356–390). USA: Pearson.

Goffman, E. (1959). The presentation of self in everyday life. Garden City, N.Y: Doubleday.

Slavin, R. E. (2006). Chapter 10: Motivating Students to Learn. In Educational Psychology: Theory and Practice (Eighth Edition). Pearson.